Székely viccek33 db

A székelyek Erdély keleti részén, a Kárpátok kanyarulatában élnek, hegyes, erdős környezetben. A hagyomány szerint, amikor Attila halála után a hunok Csaba királyfi vezetésével visszamentek Ázsiába, hogy megkeressék magyar testvéreiket, ők itt maradtak, hogy addig vigyázzanak a földre, ahová majd visszatérnek a hunok a magyarokkal együtt. A történettudomány a székelyek eredetéről máig vitatkozik, de az öntudathoz a legenda is elég volt: olyan nép, amely a mondái szerint előbb volt otthon a Kárpátokban, mint bárki más a környéken.

A történelem folyamán is megmaradt az öntudatosság: a székelyek a középkori Magyar Királyság határőrei voltak, szabad emberek, akik adót alig fizettek, és jobbágyként nem szolgáltak senkit. Aki évszázadokon át szabad emberként beszélt urakkal és idegenekkel, az a viccben sem hajlong.

A székely tréfás történeteket már a 19. század végén elkezdték gyűjteni, az elsők között az összes magyar tájegység közül. A viccek alapja régóta ugyanaz. A székely ember gyors észjárású, okos, de keveset beszél. Az apa és a fia, akik kevés szóval is tökéletesen értik egymást. Az idegen, aki útbaigazítást kér, és pontosan azt kapja, amit kért, de nem azt, amit szeretett volna. A riporter, aki hosszú kérdésekre rövid, egyszavas válaszokat kap. A válasz teljesen logikus és valódi, csak hát a kérdező nem sokat tud kezdeni vele.

Székelyföld hegyes, erdős vidék, ahol a megélhetést az erdő, az állattartás és a kevés szántó adta; ezért játszódik annyi székely vicc az erdőn, a havason, szekéren és vásárban, és ezért olyan otthonos szereplő bennük a medve, a ló meg a juhnyáj. Székelyföld az első világháború óta Romániához tartozik, de máig magyar többségű vidék, így a románokkal való kapcsolat is megjelenik az újabb keletű viccekben: a székely a román szomszédjával ugyanazzal a nyugalommal beszél, mint mindenki mással, és az ugratás kölcsönös.

Tamási Áron Ábelje, az Ábel a rengetegben című népszerű könyv hőse máig a székely humor legismertebb alakja: egy fiú, aki minden helyzetből csavaros válaszokkal és jókedvvel kerül ki.

A székely viccek természete más, mint sok egyéb viccé: az olvasónak sokszor nem esik le egyből a poén, de később annál nagyobbat üt a csattanó.