Állatos viccek60 db

A viccekben az erdőnek állandó lakói vannak, és többnyire tipikus emberi karaktereket testesítenek meg. A nyuszika kicsi, gyors és pimasz: ő a kisember, aki szemtelenséggel egyenlíti ki az erőviszonyokat. A medve nagy, erős és lassú észjárású: ő a nyers erő, amellyel szemben az ész az egyetlen esély. A róka ravasz volna, de rendre túljárnak az eszén, a farkasnak pedig egyszerűen soha nem jön össze semmi. Ez a felállás kortalan: aki egyszer megismerte, minden új viccben azonnal otthon van, mert a szereplőket nem kell bemutatni.

A házi kedvencek is tipikus családtagok. A papagáj mindent hall és mindent visszamond, lehetőleg vendégek előtt, mint a kisgyerekek; a kutya hűséges és okos, de meglepően jó vitapartner; a macska pedig úgy viselkedik, mintha minden róla szólna, és ebben nagyjából igaza is van. Ezekben a viccekben az állat gyakran okosabb, józanabb és nyugodtabb, mint a gazdája, és rendszerint ő mondja ki a lényeget.

A haszonállatok is hozzák a tipikus emberi karaktereket. A makacs, de okos és erős ló, a csak a legelészéssel elfoglalt tehén, a túl okos disznó vagy éppen agresszív disznó, a csavaros eszű vagy éppen a buta gazdával összhangban hozzák azt a dinamikát, ami felejthetetlen és vicces, de néha elgondolkodtató pillanatokat hoz számunkra. A vicc valójában rólunk szól, az állat csak a mérce.

Az állatos vicc kifogyhatatlan műfaj: az ismert és népszerű erdei és háziállatokon túl a bogarak, madarak, halak is mély filozófiai, ugyanakkor vicces pillanatokat és örömöt okozhatnak az olvasónak.