Iskolai viccek39 db

Az alapjelenet a felelés. A tanárnő teljes magabiztossággal kérdez, Móricka vagy Pistike válaszol, és a válasz logikus, őszinte, sokszor pontosabb is a kelleténél, csak éppen nem az, ami a tankönyvben áll. A gyerek nem szemtelen: szó szerint veszi a kérdést, és arra felel, amit kérdeztek tőle. A végén rendszerint kiderül, hogy nem a válasszal volt baj, hanem a kérdéssel. Mórickának nálunk saját oldala van, de az iskolai vicc nélküle is megáll: bármelyik padban ülhet olyan gyerek, aki túl pontosan figyel.

A másik nagy műfaj az írásbeli. A nyári élményekről vagy a hétvégéről szóló fogalmazás a viccekben családi vallomás: a gyerek gyanútlanul leírja, amit otthon látott, és másnap az egész tantestület tudja, mi történt. A bizonyítvány körüli magyarázkodásnak pedig irodalmi rangja van. Karinthy Frigyes több mint száz éve írta meg a Tanár úr kérem jeleneteit, és az egyik címéből, a Magyarázom a bizonyítványom mondatból szállóige lett: aki ma így mentegetőzik, százéves iskolai humort idéz, valószínűleg anélkül, hogy tudná.

A régi iskola igazi félelmetes alakja, a tanfelügyelő szintén bekerült a viccekbe, méghozzá igazságos szereposztásban: tőle a tanár félt úgy, ahogy a diák a tanártól, a viccekben viszont vele is a gyerek bánik el.

A műfaj kedvenc fordulata, amikor az iskola módszerei kiszabadulnak az épületből. A gyorshajtáson kapott tanárnő a viccben nem bírságot fizet, hanem százszor leírja, hogy többet nem teszi: ha a gyerekből rendőr vagy bíró lesz, akkor sem felejti el, és nem tud megbocsátani az ilyen igazságtalan büntetésekért.

Az iskola azóta sokat változott. A papír ellenőrzőt e-napló váltotta, az intő ma előbb ér a szülő telefonjára, mint a gyerek haza. A felelés előtti szorongás viszont nemzedékről nemzedékre ugyanaz, és ezért érti ezeket a vicceket mindenki, mindannyian ültünk abban a padban, és mindannyian magyaráztuk már a bizonyítványunkat.