Nyugdíjasviccek19 db

A műfaj egyik jellemző helyszíne az orvosi rendelő. A váróterem a nyugdíjasvicc kocsmája: itt találkozik Pista bácsi, Józsi bácsi és Géza bácsi a doktor úrral, aki minden alkalommal alulmarad. Az öreg panaszkodik, az orvos megnyugtatna, és a beszélgetés mindig olyan fordulatot vesz, amilyet az orvosi egyetemen nem tanítanak. Külön műfaj a nagyothallás, amely a viccekben nem csak fogyatékosság: legalább annyiszor kitűnő kifogás is arra, hogy az ember csak azt hallja meg, amit érdemes. És külön műfaj a nagy kérdés, hogy mennyi idő van még hátra, amelyre a viccbeli öreg mindig talál olyan választ, hogy az orvos gondolkodik el rajta hosszabban.

A másik tipikus téma a hosszú házasság. A negyven-ötven éve együtt élő pár a viccekben tökéletesre csiszolt párost alkot: minden mondat mögött közös évtizedek állnak, a felek pontosan tudják egymásról, mikor mit érdemes elhinni, és a legszebb vallomások is ilyenkor hangzanak el, a maguk sajátos formájában. Az öregek szerelme a viccekben nem múlt el, csak másként nyilvánul meg, mint a fiataloknál.

Öreg viccfigura mindig is volt, a magyar népmesék egy része úgy kezdődik, hogy élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony, és már azokban a történetekben is ők ketten tudták azt, amit a fiatalok nem. A nyugdíjas tehát alig százéves szereplő, a bölcs öreg időtlen; a vicc a kettőt dolgozza össze, és hagyja, hogy az öreg bolondosnak tettesse magát, amíg a jelenet végén ki nem derül, hogy végig ő látta át a helyzetet.

Maga a nyugdíj egyébként viszonylag új találmány, az első állami nyugdíjrendszert Bismarck vezette be Németországban 1889-ben, hetvenéves korhatárral. A mai nyugdíjas abban különbözik a korábbi öregektől, hogy nyugdíja révén, bár annak összege sokszor alacsony, már nem szorul rá olyan gyakran a fiatalok támogatására, mint régen a nyugdíj nélküli öregek. Sőt, sokszor pont a fiatalok szorulnak rá arra, hogy az öreg a nyugdíjából támogassa őket, ami szintén komikus helyzeteket tud szülni.

A nyugdíjasvicc ráadásul egy dologban különbözik sok más vicctípustól. Székely, skót vagy rendőr nem lesz a legtöbb emberből, nyugdíjas viszont igen, méghozzá mindannyiunkból, ha szerencsénk van. Ezeken a vicceken ezért kétszer nevetünk: egyszer amikor fiatalok vagyunk, és egyszer majd akkor, amikor a váróteremben ülve rájövünk, hogy átkerültünk a vicc másik oldalára. A nevetés az egyetlen dolog, amely sosem megy nyugdíjba.

Az öregekkel viccelődni egyébként veszélyes sport, ezt minden unoka tudja. Mire a vicc végére érünk, kiderül, hogy a nagypapa ezt már hallotta, méghozzá évtizedekkel ezelőtt, és ő a hosszabb, jobb változatot ismeri. Hallgassuk meg. Megéri.