Papviccek20 db
A papviccek arról az emberről szólnak, aki vasárnap a tökéletességről prédikál, hétköznap pedig ugyanúgy esendő, mint bárki más. A plébános, a tisztelendő úr, az apáca és néha maga a pápa: csupa ismerős figura, és a vicc pontosan ott találja meg őket, ahol a reverenda alól előbukkan az ember.
Bővebben
A műfaj lényegét egy régi magyar szólás mondja ki, ott van már a százéves közmondásgyűjteményekben is: bort iszik és vizet prédikál. A viccbeli pap almafáját dézsmálják, a hittanórán olyan kérdéseket kap, amilyenekre a szemináriumban senki nem készítette fel, a hívei pedig mindent hallanak, csak nem mindig azt, amit ő mondani akart. A papvicc a vallásos viccek legszemélyesebb ága, maga az ember, aki hivatásszerűen foglalkozik a vallással.
A legjobb terep a gyóntatószék, és ennek valódi súlya van. A gyónási titok az egyház legszigorúbb szabálya: a pap semmilyen körülmények között nem mondhatja el, amit ott hallott, és ez alól még a pápa sem adhat felmentést. A hagyomány szerint Nepomuki Szent János az életével fizetett, mert nem árulta el a királyné gyónását, az ő szobra áll ma is a hidak mellett szerte az országban. A vicc persze pontosan tudja: ahol ekkora a titok, ott a legnagyobb a kísértés, mindkét oldalon.
A másik állandó helyszín nem is a Földön van. A mennyország kapujában Szent Péter fogadja az érkezőket, kezében a kulcsokkal, amelyeket az evangélium szerint magától Jézustól kapott. A viccekben ő lett a világ legfontosabb portása, és nála hirtelen mindenki egyenlő: a kapu előtt áll sorban a pap, a buszsofőr, az ügyvéd, időnként maga a pápa is. Odabent aztán minden földi rangsor újraíródik, és általában nem úgy, ahogy az érkezők számították.
A falusi pap közben évszázadokon át a falu egyik legfontosabb embere volt. Ő keresztelt, esketett és temetett, és 1895-ig, az állami anyakönyvezés bevezetéséig az egyházi anyakönyv volt az egyetlen hivatalos nyilvántartás születésről, házasságról, halálról. Aki ennyire benne él egy közösség mindennapjaiban, arról óhatatlanul történetek születnek. A magyar irodalom is így szereti: Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője a glogovai plébános családjáról és egy rejtélyes piros esernyőről szól, és papfigurát azóta sem rajzolt senki több szeretettel.
A papviccek közben feltűnően szelídek. A pap bennük soha nem gonosz, legfeljebb nagyon is emberi: szereti a jó bort, és néha maga is elcsodálkozik azon, mit művelnek a hívei. Nevetni rajta nem tiszteletlenség. A vicc csak azt mondja ki, hogy a reverenda alatt is ember van, és ezt éppen a papok tudják a legjobban: aki hetente áll a szószéken közönség előtt, az pontosan tudja, mitől figyel oda az ember, és mitől nevet.
A pap két híre a misén
Tovább →
A fiatal pap első temetése
Tovább →
A pap ellopott biciklije
Tovább →
A tisztelendő úr almafája
Tovább →
A pap és a buszsofőr
Tovább →
A pap és az ügyvéd a Mennyországban
Tovább →
Hittanóra és az angyal
Tovább →
A pap kérdése a hívekhez
Tovább →
Az apáca és a csuklás
Tovább →
A pap és a versenyló
Tovább →
Négy pap vitája
Tovább →
A pápa a mennyország kapujában
Tovább →
A pap a repülőgépen
Tovább →
A pap gondnokot keres
Tovább →
A világvége esője
Tovább →
Az eszkimó pap prédikációja
Tovább →
A pap és a gyülekezet
Tovább →
A tinédzser gyónása
Tovább →
Tökmag
Tovább →