Skót viccek21 db

A fukar skót képe régebbi, mint maguk a viccek. Skócia évszázadokon át Nagy-Britannia legszegényebb része volt, a skót protestáns egyház pedig erénynek hirdette a takarékos, puritán életet; a spórolásból, amely eredetileg túlélés volt, így lett előbb jellemvonás, aztán karikatúra. A hírnév messzire eljutott: a 16. és 17. században annyi skót vándorkereskedő dolgozott Lengyelországban, hogy a lengyelben a "szot" szó egyszerűen házalót jelentett.

Világhírűvé aztán egy skót tette a figurát, mégpedig üzleti alapon. Harry Lauder kabaréénekes az 1910-es évekre a világ egyik legjobban fizetett előadója lett úgy, hogy estéről estére a garasoskodó skótot játszotta, a saját fukarságáról szóló újsághíreket pedig a menedzserével együtt maga ültette el a sajtóban, reklámnak.

Kevesen tudják, de a ragasztószalag népszerű angol neve, a Scotch tape, szintén a fukarságból fakad. A legenda szerint a 3M cég úgy spórolt az új ragasztószalagján, hogy csak a széleire tett ragasztót; egy dühös ügyfél pedig odaszólt az ügynöknek, hogy vigye vissza a szalagot a smucig "skót főnökeinek". A cég a sértést megtartotta márkanévnek.

A skótok maguk is mesélik ezeket a vicceket. Skócián belül a poénok célpontja főleg egyetlen város, Aberdeen, ahol a helyiek saját magukat csúfoló képeslapokat és naptárakat nyomtatnak.

A fukar figura nem skót kiváltság: szinte minden vicckultúra kinevez magának egyet. Bulgáriában Gabrovo lakóiról szólnak ugyanezek a viccek, Mexikóban Monterrey városának lakóiról. Magyarországon sem mindenhol skót viccként ismerték őket: egyes vidékeken ugyanezeket a vicceket a takarékosságáról híres sváb gazdáról mesélték, akinél a spórolás ugyanúgy életforma volt, mint a viccbeli skótnál. A fösvény figurának pedig mindenhol megvan a párja, a buta: Angliában az ír, nálunk a rendőr. A szereposztás országonként cserélődik, a két szerep marad.

Manapság persze, amikor kinyílt a világ, és sokaknak van személyesen is skót ismerőse, már furának hathatnak a skótok szegénységéről és fukarságáról szóló viccek. Skócia ma már, Magyarországhoz képest mindenképpen, gazdag vidék. A viccfigurának azonban nem kell ma is igaznak lennie, csak felismerhetőnek, arról pedig a skót viccek maradéktalanul gondoskodnak.

A viccbeli skót rendíthetetlenül spórol tovább a boltban, a kocsmában, a biztosítónál, mindenhol. Ebben van a műfaj öröme az olvasónak: a helyzet ismerős, a cél előre tudható, a skót mégis mindig talál egy új utat, hogy ne kelljen fizetnie.