Parasztviccek13 db

A parasztvicc alapjelenete évszázadok óta ugyanaz, csak a szereplők öltözete változik. Érkezik valaki a városból, aki mindent jobban tud: a frissen végzett agrármérnök, aki kioktatja az öreg kertészt, az utazó ügynök, aki első ránézésre átlát mindenen, a tanácsadó, aki vadonatúj Mercedesszel áll meg a legelő szélén, és műholdról számolja meg a birkákat. A szakértő bemutatja a tudományát, a paraszt szó nélkül végighallgatja, aztán mond egyetlen mondatot, amiből teljesen egyértelmű, hogy az ő gyakorlati tudása az adott helyzetben mindennél többet ér. Az eszközei mindig a kivárás, a pontos megfigyelés és a végén a tűpontos, lényegre törő válasz. Nem siet, mert tudja, hogy a végén úgyis ő beszél utoljára.

Ez a figura régebbi, mint gondolnánk. A ravasz paraszt nagy irodalmi őse Ludas Matyi, a libáitól megfosztott legény, aki háromszor veri vissza Döbrögi uraságon a sérelmét, mindig más álruhában. A képlet azóta sem változott, az úr ereje a pénz és a rang, a szegény emberé az esze.

A paraszt a viccekben a hatalommal is elbánik. Amikor nem a szakértő jön szembe, hanem a rendőr, a hivatal vagy éppen a politika, a paraszt bácsi akkor is csak kérdez egy lassú, ártatlan kérdést, és abban szépen elfér mindaz, amit kimondani nem lehetne. Rákosi szobra előtt is ő csóválta a fejét a legbátrabban, és a Parlament előtt is ő támasztja a falnak a biciklijét a legnagyobb nyugalommal. A megjátszott együgyűség a világ legrégibb védőfelszerelése.

Ha tehát egyszer egy hallgatag, gumicsizmás bácsi lassan, tempósan kérdez tőlünk valamit, ne dőljünk hátra elégedetten, hogy mi vagyunk itt az okosabbak. A viccekben ezt a menetet kivétel nélkül mindig ő nyeri.