Katonaviccek21 db

A műfaj két tipikus főszereplője az ordító őrmester és az újonc. Az őrmester a viccekben nem gonosz, csak buta, és a hangereje pótolja az érveit. Az újonc mindent szó szerint hajt végre, pontosan úgy, ahogy a parancs szólt, és ebből ritkán sül ki az, amit az őrmester szeretett volna. Ez a párosítás nem magyar találmány, a világ minden hadseregében ugyanígy működik, az amerikai kaszárnyáktól a magyar laktanyákig.

A magyar katonahumor legrégebbi alakja az obsitos: a kiszolgált öreg katona, aki a kocsmában mesél, és a hőstettei minden elmesélésnél nagyobbra nőnek. Háry János neve mindenki előtt ismert, ha nem is az eredeti XIX. századi költeményből, legalább Kodály Zoltán operájából. Háry János a német Münchhausen báró magyar megfelelője a maga hatalmas hőstetteivel: többek között azt is elmeséli, hogyan fogta el egymaga Napóleont.

Nekünk, magyaroknak igen ismerős és kedves lehet Švejk alakja is, aki ugyan cseh, de ugyanabban az osztrák-magyar hadseregben szolgált, mint magyar honfitársaink. Švejk megtestesít sok mindent, ami a katonahumor sajátja: minden parancsot lelkesen és szó szerint teljesít, és éppen ezzel teszi nevetségessé az egész hadsereget. Jaroslav Hašek könyvét több mint ötven nyelvre fordították le, a csehszlovák hadsereg annak idején betiltotta, és máig nem lehet eldönteni róla, hogy Švejk tényleg ostoba, vagy mindenkinél okosabb. Akárcsak a mai katonaviccekben az újoncok.

A hadseregen nevetés a huszadik században mindenhol külön műfajjá nőtt: az angoloknál és az amerikaiaknál számos tévésorozat és film dolgozza fel a hadseregben uralkodó viszonyok abszurditását. Bár ezek jelentős részében a végén persze a katonák hősökké lesznek, a mi kis közép-európai környezetünkben a filmek és a humor is megmarad a švejki irányzatnál: a hadseregben nincs sem hősiesség, sem logika, csak abszurditás. Ami gurul, azt tolják, ami négyszögletes, azt gurítják.

Az élmény, amelyből a katonaviccek születtek, ma már történelem, a viccek mégis érthetők maradtak. Nem a hadseregről szólnak ugyanis, hanem arról, milyen egy nagy gépezet legalján állni és túlélni. Ehhez pedig nem kell katonának lenni.