Kocsmaviccek31 db

A kocsma évszázadokon át a falu fő találkozópontja volt, innen terjedtek a hírek, a pletykák és persze a viccek. Talán ezért van az, hogy a viccekben is a kocsma a világ közepe. Ide tér be a skót, itt dicsekszik a gazda, ide küldi az őrmester az újoncokat, és ide nyitnak be a műfaj legfélelmetesebb vendégei, az anyós és a feleség, akik a szegény férfit keresik. A magyar viccek szereplői közül előbb-utóbb mindenki megfordul a kocsmában, akár még a gyerekek, Móricka is.

A törzsvendég persze a részeg. Ő a műfaj nagy filozófusa, a gondolatmenete mindig hibátlanul épül fel, csak éppen egy egészen más világban érvényes, mint a miénk. Ő az, aki minden helyzetre talál magyarázatot, minden szabály alól talál kivételt, és minden este megtalálja a hazautat, legfeljebb nem oda és nem akkor, amikor akarja. A pult mögött pedig ott áll a csapos, a kocsmavicc másik kiemelkedő szereplője. Látszólag csak csapol és törölget, valójában ő dobja fel a labdát a legjobb poénokhoz, és ő az, akit már soha semmi nem lep meg. Ha a ló odaül a pulthoz és sört rendel, a csapos rezzenéstelen arccal kiszolgálja, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

A kocsmaviccek jelentős része nem is a kocsmában játszódik, hanem már a kocsmából eltávozva. A hajnali hazaút, a kapaszkodásra kiválóan alkalmas villanyoszlop, a zárt bejárati ajtó, az urát hazaváró házsártos feleség és a másnap reggeli fogadalmak mind tartogathatnak meglepetéseket és jó poénokat.

Nem magyar különlegesség ez, kocsmavicce minden népnek van. Az angol viccben hármasával térnek be a vendégek, angol, skót meg ír, és mindig a mesélő nemzete kerül ki jól a történetből. A díszlet mindenhol ugyanaz, a pult, a korsó, a csapos, mert az emberek mindenhol ugyanazért ülnek be: egy italra és egy jó történetre.