Anyósviccek30 db

Az anyós ezen speciális helyzetének a magyar nyelv több helyen is emléket állít. Tipikus példa az anyósnyelv nevű növény: hosszú, merev, hegyes és szúrós levelű, pont annyira kellemetlen, mint ahogy az anyós beszél a vejéhez. Az anyósülés kifejezés is az anyóshoz való hozzáállást jelzi: a legenda szerint a régi kocsikban a jobb első ülés a legveszélyesebb baleset esetén, ezért ide ültetjük az anyósunkat: ha már balesetezünk, legyen belőle valami előnyünk. Egy másik magyarázat szerint a sofőrülésen kívül innen lehet a legjobban kilátni és beleszólni a vezetésbe, az anyós pedig mindenbe szeret belekotnyeleskedni.

A műfaj az anyósülésnél és a kocsiknál sokkal régebbi. Rómában Terentius vígjátékot írt Az anyós címmel több mint kétezer éve, Iuvenalis szatírája szerint pedig addig nincs béke a házban, amíg az anyós él. A figura azóta is ugyanaz maradt, pedig közben birodalmak és családmodellek váltották egymást.

Az anyósvicceket túlnyomórészt férfiak találják ki és mesélik, és szinte mindig a feleség anyjáról szólnak. Pedig a valóságban a legtöbb valódi súrlódás nem a vő és az anyós, hanem az anyós és a menye között van. A vicc tehát nem a legnagyobb konfliktust veszi célba, hanem azt, amelyiket a mesélője a saját bőrén ismeri.

A viccbeli anyós szerepe évszázadok óta változatlan: ő a ráadás, akit a férj nem választott, mégis megkapott a házassághoz, mintegy kellemetlen ráadásként. Mindig rosszkor érkezik, és tovább marad, mint ígérte. Mindig mindenhez jobban ért: a főzéshez, a gyerekneveléshez, és nagyon szereti azt hangoztatni, hogy a lánya jobbat érdemelt volna. A lányának mindig igazat ad, a vejének soha, és a vő szemében ő az oka mindennek, ami a házasságban nehéz. A műfaj legfeketébb darabjai pedig egészen a temetésig merészkednek: az anyós az egyetlen rokon, akinek a távozásáról a vicc következetesen úgy beszél, mint egy jó hírről. A népi humor soha nem kímélte a figurát: a közmondás szerint az anyós akkor jó, ha porhanyós.