Bírósági viccek17 db
A bírósági viccek gyakori szituációja, hogy a szigorú bíró kérdez, a vádlott válaszol, és a válasz sosem az, amire a tárgyalóterem számít. A jog nyelve pontos, ünnepélyes és körülményes, a vádlotté hétköznapi és önérzetes, a kettő találkozásából pedig magától születik a humor. Nagy bűnügy ritkán merül fel, hiszen azok nem viccesek, a hétköznapi esetekből viszont számos helyzetkomikum adódik: zsebtolvajlás, piros lámpán való áthajtás, pofonok, amelyeket lehet, hogy megérdemelten kapott a sértett, vagy éppen illegálisan főzött házipálinka.
Bővebben
A tárgyalás ugyanis eleve színház, és a vicc pontosan ezt használja ki. Mindenkinek kiosztott szerepe van: a bíró szigorú, az ügyész vádol, a védő véd, a tanú esküszik, és mindenkinek megvan az előírt szövege. A vicc akkor keletkezik, amikor valaki kiesik a szerepéből. Jellemzően kétfajta vádlott van, az egyik ravasz, és úgy válaszol a bíró kérdésére, hogy abból még előnye is származzon, a másik gyanútlanul őszinte, és éppen ezzel mond el mindent, amit a vád hónapok alatt sem tudott bizonyítani. A bíró szigorú kérdései pedig veszedelmes csapdák, bár sokszor nem a vádlottra, hanem a bíró idegrendszerére veszélyesek.
Az „esküszöm, hogy az igazat, a teljes igazat és csakis az igazat mondom" formulát egyébként nem a magyar tárgyalóteremből ismerjük, hanem az amerikai filmekből: a mondat az angol jog évszázados esküszövege, nálunk a tanú másképpen fogadja meg az igazmondást. A viccnek ez persze nem akadály: a viccbeli tárgyalás vígan keveri a magyar kisembert a filmekből ismerős díszlettel, mert nem a jogrend a lényeg, hanem a helyzet. Mint ahogy az sem zavaró a magyar viccolvasónak, ha olyan eleme van a viccnek, amit csak amerikai filmekben lát, így nyugodtan lehet a viccben esküdtszék vagy akár óvadék is, még ha hazánkban ez nem is igazán jellemző.
A valóság közben simán felveszi a versenyt a viccekkel, amit viccnek gondolunk, attól cifrább szituációk is előfordultak a valóságban. A középkori Európában állatokat is bíróság elé állítottak, teljes komolysággal: volt olyan per, amelyben például egy kocát három ügyvéd közreműködésével ítéltek el, a malacait pedig bizonyíték hiányában felmentették. A kor ezt halálosan komoly eljárásnak tekintette, és éppen ettől olyan mulatságos ma. Az amerikai bíróságok jegyzőkönyveiből könyvsorozatot lehetne összegyűjteni csupa ténylegesen elhangzott abszurd párbeszédből, a való élet viccesebb, mint bármelyik viccíró.
Nevessünk hát bátran a bírósági vicceken, ehhez jogunk van, ez a jog nem évül el. Persze ha saját ügyünkben készülünk fel egy bírósági tárgyalásra, akkor ne a viccekből készüljünk fel, bármilyen komikusak is a bírósági viccek, a valódi tárgyalást komolyan kell venni.
Két régi kolléganő találkozik
Tovább →
A vádlott és az üllő
Tovább →
Válóper és a gyerek
Tovább →
A bíró és a vádlott
Tovább →
A pálinkafőző a bíróságon
Tovább →
A tanárnő a vádlottak padján
Tovább →
A vádlott nem ül le
Tovább →
A bíró és a pofonok
Tovább →
A vádlott és a baseball ütő
Tovább →
A vádlott új története
Tovább →
A bíró figyelmeztetése
Tovább →
A fiatalkorú vádlott
Tovább →
Kovács úr a bíróságon
Tovább →
A bíró és az özvegy
Tovább →
A sofőr a bíróság előtt
Tovább →
A vádlott és az ügyész
Tovább →