Nemzetközi viccek44 db

A magyar ezekben a viccekben megmutatja, hogy lehet, hogy az amerikai magabiztosabb és több a pénze, az orosz mindent kibír, a magyar azért mégis csavarosabb észjárású. A terep pedig nálunk jellemzően nem valami lakatlan sziget, hanem munka és verseny: felhőkarcoló, vasútvonal, hídépítés, birkózószőnyeg.

A társaság többi tagja is ismerős. A japán nagyon udvarias, és mindenben a minőséget keresi. A skót mindig megtalálja, hogy min spórolhat. A francia öntudatos, és különösen büszke saját nemzete konyhájára, az amerikai pedig már a reggelinél összeméri vele a kultúráját. Két mondat elég, és mindenkiről tudjuk, kicsoda: a nemzetközi vicc a világ leggyorsabb jellemábrázolása.

Ezek a szerepek régebbiek, mint gondolnánk. Bécsben őriznek egy háromszáz éves festményt, amely szabályos táblázatban rangsorolja tíz európai nép jellemét, erényeit és hibáit, és a magyar természetesen rajta van a listán. Európa tehát évszázadok óta osztogatja egymásra a szerepeket, a viccek csak örökölték a szereposztást, és pontot tettek a mondatok végére. A műfaj leghíresebb darabjának pedig nincs is szerzője: a mennyország az, ahol a rendőr angol, a szakács francia, a szerelő német, a szerető olasz, és mindent a svájciak szerveznek; a pokol pedig az, ahol a szervező olasz, a szerelő francia, a szakács angol, a szerető svájci, és a rendőr német. Ezt a viccet fél Európa magáénak vallja, de a szerzőjét soha senki nem tudta megnevezni: igazi népköltészet, kontinensnyi méretben.

Ráadásul a nemzetek képviselőinek nem is kell mindig embereknek lenniük. Emlékezzünk csak az orosz medve vagy a kínai sárkány analógiájára, vagy a klasszikus „A három testőr Afrikában" című regény nyitó mondatára Rejtő Jenőtől, ahol már a felsorolás is megnevettet minket: „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban."