Vallásos viccek30 db

A legmeglepőbb az egészben az, hogy az egyházi humor nem kívülről jött, hanem belülről indult. A világ első nyomtatott viccgyűjteményét pápai titkárok írták össze a munka szüneteiben, és a tréfák jelentős része szerzeteseken és papokon élcelődik. A középkori templomokban ráadásul húsvétkor a papnak kifejezetten dolga volt megnevettetni a híveket: úgy tartották, a feltámadás öröméhez a nevetés is hozzátartozik. A nevetés tehát nem tévedt be a templomba. Mindig is ott volt.

A viccek jó részének ugyanaz a helyszíne: a mennyország kapuja. Szent Péter ott áll a bejáratnál, kérdez, mérlegel, beenged vagy visszafordít, és közben úgy viselkedik, mint egy tapasztalt portás, akit már semmivel nem lehet meglepni. Érkezik hozzá ügyvéd, pápa, jó barát és nagyotmondó, és a kapuban mindenkiről kiderül az igazság. Nem új dolog ez, már a Grimm testvérek meséiben is Szent Péter állt a kapuban, és ugyanígy kérdezett.

A műfaj másik oszlopa a pap, aki a viccekben nagyon is emberi. Gyóntat, és közben kiderül, hogy jobban ismeri a falut, mint bárki. Prédikál, és a gyülekezet a maga módján érti meg a tanítást. Vitatkozik a kollégáival teológiai kérdéseken, és a vita hevében az égiektől kér döntőbírót. A vicc sosem a hitén nevet, hanem a hétköznapjain: azon, hogy a tisztelendő úr is ember, és ezt időnként mindenkinél jobban tudja bizonyítani.

A magyar hagyomány is így ismeri a tisztelendő urat: a falusi plébános a régi adomáskönyvek egyik kedvenc hőse, ugyanolyan gyakori vendég bennük, mint ma a viccekben. A képlet másfél évszázada változatlan: a pap tekintélyes ember, de a faluban él, és a falu mindent lát.