Móricka-viccek18 db

Móricka a régi pesti humor szülötte. Már a tizenkilencedik század végi lapokban feltűnt, aztán a kabaré színpadán is sokat meséltek róla, majd az évtizedek egyetlen, jól felismerhető alakká gyúrták: ő az örök kisdiák, aki minden korszakban megállja a helyét. A Móricka név annyira egyedivé vált, hogy a XX. század második felétől generációk nőttek fel úgy, hogy a becézetlen, felnőttes alakját szinte nem is ismerték. Pedig a felnőtt neveket, a Mórt és a Móricot nem akárkik viselték: Perczel Mór tábornok, Benyovszky Móric világutazó, Jókai Mór író, vagy - ugyan nem kereszt-, hanem vezetéknévként viselve - Móricz Zsigmond író igencsak fontos emberek.

Móricka nem rossz gyerek, és főleg nem buta. Éppen ellenkezőleg, túl pontosan figyel. Megjegyzi, amit a felnőttek mondanak, pontosan arra válaszol, amit kérdeztek tőle, és a válasz sokszor nem az, amit a felnőttek hallani szeretnének. Ez persze a felnőttet minősíti, a tanító néni, a szülők és a rokonok buknak el rajta, mert kiderül, hogy a kérdés volt rossz, vagy a válasz igazabb, mint szerették volna.

A környezet és a helyszínek másodlagosak, mégis állandóak: az osztályterem a feleléssel és a fogalmazással, otthon a bizonyítványosztás, a vendégségbe érkező rokonok, és a kínos pillanat, amikor Móricka pont akkor ismétli el, amit a szüleitől hallott, amikor a legkevésbé kellene.

A felnőtt név népszerűtlenebbé válásával az újabb viccek már ritkán Móricka neve alatt jelennek meg. Ugyanez a típus továbbél Pistike néven is: a kettő között nincs éles határ, legfeljebb annyi, hogy a Pistike-viccek újabbak és nyersebbek. A lényeg közös. Egy gyerek, aki még nem tanulta meg, mit nem illik kimondani, ezért mindenkinél őszintébb, és majdnem mindig mindenkinél pontosabb.