A telefonálás órája

A tanítónő azt mondja az osztálynak:

- Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót, és felhívok egy találomra választott számot.

- Itt Horváth-lakás.

- Jó napot kívánok, Zolikával szeretnék beszélni.

- Elnézést, asszonyom, de nálunk nem lakik semmiféle Zolika. Valószínűleg téves számot tetszett hívni. Kezét csókolom!

- Látjátok, gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon.

A tanítónő újra felhívja ugyanazt a számot:

- Itt Horváth-lakás.

- Jó napot kívánok, Zolikával szeretnék beszélni.

- Kérem, maga hívott engem az előbb is! Még egyszer mondom: itt egyetlenegy Zolika sincs! Megértette?

- Hallottátok, így reagál valaki a második fokon. Most pedig jön a legmagasabb fok.

A tanítónő harmadszor is felhívja ugyanazt a számot:

- Itt Horváth-lakás.

- Jó napot kívánok, Zolikával szeretnék beszélni.

- Már megint te vagy az, te hülye kurva? Menj vissza a jó kurva anyádba, ahonnan jöttél! Vagy gyagya vagy, vagy engem akarsz baszogatni!

- Gyerekek, ez a felindultság legmagasabb foka.

Ekkor egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:

- Tanító néni, szerintem van ennél magasabb fokozat is!

- Mutasd meg, Ferike!