A szónok és a fogsor

A szónok az ünnepi beszéd előtt veszi észre, hogy otthon hagyta a fogsorát. Kétségbeesve fordul az asztalszomszédjához, és elmondja neki, mi a baj.

A szomszéd megnyugtatja, hogy emiatt ne izguljon, épp van nála egy pár fogsor, próbálja csak fel. A szónok felpróbálja, de túl laza. A szomszéd erre elővesz egy másik párat. Az meg túl szorosnak bizonyul. A szomszéd nem adja fel, és egy harmadik pár fogsort is odanyújt neki.

Ez már pont jó. A szónok elmondja a beszédét, végigüli az ebédet, a végén pedig odafordul a szomszédjához, hogy fogadná-e a fogászati rendelőjében, mert most épp szüksége lenne egy fogorvosra.

Mire a szomszéd: