A kalapárus és a majmok

Egy kalapárus sétál az erdőben, elfárad, és leül pihenni egy fa alá. Elalszik, és mire felébred, azt látja, hogy az összes kalapja eltűnt. Nézi, hova tűnhettek, aztán felnéz a fára: tele van majommal, és mindegyiknek kalap van a fején.

Gondolkodik, hogyan szerezhetné vissza a kalapokat. Leveszi a kalapját, erre minden majom leveszi a magáét. Megvakarja a fejét, erre minden majom megvakarja a fejét. Ledobja a kalapját a földre, erre minden majom ledobja a sajátját.

Negyven évvel később a kalapárus unokájából is kalapárus lesz. Egyszer ő is egy erdőn vág át, nagyon elfárad, leül egy fa tövébe, és elalszik. Mire felébred, az ő kalapjai is eltűntek. Felnéz a fára: csupa majom, mindegyik fején egy kalap. Eszébe jut, mit mesélt a nagyapja.

Leveszi a kalapját, erre minden majom leveszi a magáét. Megvakarja a fejét, erre minden majom megvakarja a fejét. Ledobja a kalapját a földre, de egyik majom sem dobja le a sajátját.

Erre a legalsó ágon ülő majom lemászik, odamegy a kalapárushoz, és jól kiröhögi: